A Schleier-sír története

Az I. világháború után a dömörkapui földek egy részét egy katona kapta meg a vitézségi címe mellé. A gazdálkodáshoz nem értett, így gazdasága néhány év alatt tönkrement. Eladta és így került a terület a Guth és Schleiher családok birtokába. Schleiher Henrik azt szerette volna ha halála után a saját földjébe temetik el, és ki is jelölt egy helyet családi temetőnek a háza mögötti diófás kertben. A családtagok ez ellen messze menőkig tiltakoztak, nem akartak sírokat látni saját kertjükben. Miután a gazda meghalt 1942-ben előkerült egy hivatalos írás arról, hogy a birtoka határán melyik részen legyen eltemetve. Ezzel már a család sem vitatkozhatott, arra a helyre temették ahol a sír most is megtalálható. 1944-ben a feleségét is ide helyezték nyugalomba, a család többi tagját pedig kitelepítették Németországba. Az eredeti kő az idők során tönkrement, ezért 1975-ben az unokák egy új sírkövet állíttattak és kovácsolt vaskerítést emeltek köré. A körülötte lévő tisztást azóta a Véménden élő rokonok tartják rendben, jelenleg Baumgärtner Norbert. A sír 2014. nyarán teljesen fel lett újítva.

A sír történetét a németországi Freising-ban élő Schleiher unoka Elisabeth Jäckl mondta el. Lejegyezte: Hockné Trabert Éva

A Schleier-sír, a Véménd központjából induló sárga háromszög turistaúton haladva közelíthető meg.

Schleier-sír

46.188937,18.626461